Skip to main content
Rasputin goes to Milan

Paolo Antonio Simioni kérésére készítettük Fűrész Zoltán-nal ezt a bábot egy előadáshoz, melynek központi alakja “Raszputyin” volt.

A titokzatos, különös és sokat vitatott személyiség felkeltette érdeklődésünket és fantáziánkat. A híres hipnotizőrnek – a róla készült fotók alapján – jellegzetes szemei, üveges, szuggesztív tekintete lehetett. Innen jött az ötlet, hogy a szemeket kivehetőre csináljuk. (Ezek a hungarocellből faragott fejbe beépített mágnesek segítségével könnyen ki- és betehetőek lettek.) Az üreges, szem nélküli arc pedig a későbbi jelenetekben a halált szimbolizálta, illetve a látnokiságot…mivel a krónikák szerint Grigorij Jefimovics Raszputyin több jövendölést is mondott élete során. (Többek között a cári család kihalását és az orosz arisztokrácia közeljövőben megtörténő eltűnését is előre látta.)
Kegyetlen halálát misztikumok és legendák övezik. Megmérgezték, több ízben meglőtték, botokkal agyonverték, majd a folyóba vetették, hogy elkerüljék “éltében vagy holtában” visszatérésének lehetőségét. Ezért a test kialakításán is “csavartunk” párat, hogy még kifejezőbb legyen a figura: A kabátot kigombolva láthatóvá válik a jól kidolgozott bordaváz. (Ennek anyaga festett szivacs… Illetve a “strapabíróság” miatt egy speciális polifoam anyagot használtunk, hiszen ez a pár “rúd” el kellett bírja az egész test súlyát.)
Lehetőség nyílik továbbá a kabátujjakat és a szoknya alját lenyitva mintegy megnövelni a báb méretét a duplájára, immáron fekete rém-kísértetkén is használható lett az általunk készített “kreatúra”.
A kezeket és a fejet tehát hungarocellből faragtuk, majd hosszas kasírozási folyamat után lefestettük. A bőrfelületnek szürke színezetet adtunk, ezzel is erősítve egy halott, túlvilági figura benyomását. A karok lecsatolhatóak a testről, hogy a szerzetes brutális meggyilkolása, széttépése is lehetővé váljon a “színpadi aktus” során, sőt, maga a fej is leválasztható lett a testtől!

Az előadás bemutatására Raszputyin megölésének 100.évfordulóján 2016.december 16-án került sor Milánóban, rendezte: Paolo Antonio Simioni, írta: Szőcs Géza.

Bábunktól -melyen nagyjából 1 hónapon át dolgoztunk Zolival- egy kisfilmmel búcsúztunk el, hogy elengedjük “rendeltetési” helyére. A filmet Bárdi Gergővel közösen készítettük Budapesten.